Abraham Lincoln Középiskola

by **Álom** Szer. Aug. 14, 2013 4:53 am

Mr. Tezatli a későn végzett, már három napja helyettesíti Ms. Johnson irodalom tanárt a Lincolnban. Ma háromnegyed ötkor sikerült mindent rendbe tennie a távozáshoz. A nap még fenn van és a nyári idő miatt még egy darabig fent is marad. De végre nyugalmas lehet a napja, nem szakítják félbe többet a pokolra való emberkék akik felnőttnek hiszik magukat. Az élet szép és a nyári sulin kívül csak szebb lehet.

by **Nahuel Tezatli** Csüt. Aug. 15, 2013 12:43 am

Nahuel lassan befejezte a pakolászást, és végre felkanyaríthatja a vállára méregzöld-fekete válltáskáját. Néhány jegyzetet belegyűrt bő, sokzsebes farmerének a jobb térdzsebébe, a kulcscsomót a bal zsebébe tette, még egyszer végignézett a termen, hogy minden rendben van-e, majd elindult az ajtó felé. Szerette a termet, Ms. Johnson becsülettel végezte a feladatát, és ez mindenen látszott, amihez köze volt. Miután kilépett a teremből, elindult a folyosón az épületből kifelé. Útközben biccentett a gondnoknak, aki épp az egyik terem takarítását fejezte be. Mikor kilépett az utcára, hirtelen megcsapta a friss, nyári levegő. Ez valahogy odabent nem érződött, vagy csak neki nem volt ideje rá, hogy felfigyeljen erre a csodás természeti jelenségre. Egy darabig az iskola előtt állva élvezi a napsütést, fekete rövid ujjúja szinte szívta magába a meleget. Miközben úgy álldogált figyelte az embereket, és kicsit elmélázott az élet nagy kérdésein.

by **Álom** Csüt. Aug. 15, 2013 1:48 pm

A tömegeket bámulva az iskola hirtelen úgy hat mint egy kis mikor univerzum központja, az embersereglet körbejárja, magáévá teszi, menekül belőle és szobrot emel neki egyszerre. Nyolc óra bent lét után olyan mintha Nahuel csak túlmitologizálná a pillanatot, ami annyira nem furcsa azok után, hogy órákat beszélt a sorokba magyarázásról. Most mégis mintha a levegő szokatlanul nehéz lenne, és az ég fényesebb mint valaha eddigi életében. Talán az emberek se ugyanazok, de lehet semmi különös nincsen ezen a napon. Csütörtök és tizennegyedike, lassan a nyári sulinak is vége van, talán ez minden. Talán csak a jaguár ráparázott arra az éjszakai látogatásra, pedig nem több az sem mint valami perverzül abszurd álom, ami mégis megtörtént. Nem egyszerű eset, de szóltak, hogy nem lesz az...

by **Nahuel Tezatli** Vas. Aug. 18, 2013 8:15 am

A fényes, nyári nap simogatta Nahuel bőrét a nyolc óra bent lét után. Élvezve a nap melegét figyelte az embereket, akik szorgos kis hangyákként mentek le, s fel. Néha-néha rápillantanak az iskola épületére. Van, aki szeretettel, van ki honvággyal, van, aki enyhe gyűlölettel, de mind tisztelettel tekintenek az épületre, vagyis pontosabban az intézményre, aminek ez az épület is egyik szimbóluma, a temérdeknyi iskola és egyetem között. ~Tisztelik, mert ezen intézmény segítette őket oda, ahol most vannak, és főleg azért, mert nem tudják, hogy mennyi mindent vett el tőlük. Segítségével szürke öltönyös, fekete aktatáskás, szorgos kis méhek lettek. A kis méhek pedig pénzt keresnek, gyermeket nemzenek, majd nevelnek pár évig, közben végig adót fizetnek, adót, amiből támogatják a tanügyet, hogy csemetéikből is olyan remek és kiváló méhecskét neveljenek, mint belőlük. Szegény ifjak alig tanulnak meg beszélni, hangot adni gondolataiknak, azonnal elveszik azokat tőlük. Előbb anyuka és apuka traktálja mesékkel a jóról és gonoszról, a szőke hercegről, aki megmenti a csodás hercegnőt és a gonosz sárkányról, aki fogva tartja a csodás, fiatal leányzót. A gyermek pedig be is lépett egy hosszú folyamatba, amiből sosem tud kiszakadni. A szülők meséi után következik az óvoda, ahol kitanított szakemberek tömik a fejüket minden féle magasztos gondolattal, persze lebutítva, hogy ők is megértsék. Ezután az általános, majd a középiskola, ahol megtanítják nekik, hogy Állam-bácsi milyen jó, kedves, gondoskodó és barátságos, hogy csak jót akar nekik; megtanítják azt is, hogy a hős angol telepesek, hogy mészároltak le sok-sok gonosz indiánt, majd bátran kivívták a függetlenségüket is; azt is elmondják nekik, hogy a nemzetszocializmus rossz, Hitler egy elmebeteg, az amerikaiak pedig hősök, mert megállították a Harmadik Birodalom rémtetteit; elmondják, hogy a oroszok kommunista kutyák, akiknek egy céljuk van csak: kiterjeszteni a kommunizmust a világra, és uralni mindenkit. Ha pedig valamelyik gyerkőcnek feltűnne, hogy valami nincs rendben, elvégre is őket senki nem kérdezi meg a véleményükről, legalábbis addig nem, amíg nem biztosak benne, hogy betanulták a megfelelő, illendő és társadalmilag elfogadott választ, rögtön lepontozzák, alulértékelik, megszidják, sőt, ha ez mind nem válik be, buktatják. Akiben pedig buzog a hazaszeretet, a vágy a tudásra, annak egyenes út vezet az egyetemig, ahol még inkább kihangsúlyozzák, hogy mennyire csodálatos és szabad országban élnek. Mese habbal. A végén pedig lekerül a futószalagról a tökéletesen szabott, egyetlen saját gondolattal sem rendelkező, szürke öltönyös, fekete aktatáskás méhecske. ~ Így töprengve indul el a fiatal tanár az utcán hazafele. Útközben megáll egy kávézónál, ahol épp akad egy szabad asztal, és leül. Teát rendel, feketét. Kicsatolja táskáját, majd elővesz belőle egy Dean R. Koontz könyvet „Égi jel” , hirdetik nagy vörös betűk a mű címét. Felüti valahol a közepe felé, és elkezdi olvasni, miközben a teájára vár.

by **Álom** Vas. Aug. 18, 2013 12:20 pm

Végig veszed a rendszer hibáit, újra, tudatosítod magadban a hibáit, újra, és elhagyod az egyik fő jelkép udvarát, ma ismét. A mondatod végén egy madár vijjogását hallod és a gondolat menet vége miatt tisztán kivehetően vélsz egy fehér-fejű sas rikoltást. Eddig talán nem tudtad volna megmondani az milyen, mégis mintha az lett volna. Egy válasz a szabadoktól, egyenesen a jelképüktől egy igen vagy egy nem. Talán egyetért veled az ország mikor segítségért kiáltanak a hippik és a punkok egy kocsma ajtónak dőlve.

De vár a napi rutin, egy kis újraindítás az elmének egy Koontz, még mindig nem tudjuk miért Ms. Shane a nő, még semmi nem tiszta, még vár egy fordulat. De mikor ismét lapozol hirtelen megint ott állsz az iskola ajtajában. Nincs idő rácsodálkozni, újra hallod fejedben a gondolataidat a rendszerrel és ismét rikolt egy madár. Megint ott állsz a pultnál, az asztalodhoz kéred a kávét és kinyitod az égi jelet a közepénél. Amikor végre felocsúdsz, mintha hirtelen mozdulatot tettél volna ülésből, egy pillanatra kihagy a szívverés úgy érzed és ismét a könyv közepén vagy és megkérdezheted magadtól. "Miért Ms. Shane?"

by **Nahuel Tezatli** Pént. Szept. 06, 2013 7:53 am

Sas rikoltása, válasz a szabadoktól, egy hang mely idegen a város zajában, mégis valami abszurd módon teljesen beleillik. De tényleg halotta? Vagy lehet csak a legutóbbi furcsa álmának, vagy inkább a furcsa alak látogatásának, hisz lehet nem álom volt, a következménye. Rejtély, rejtély hátán, a válaszok pedig csak újabb kérdéseket vetnek fel. A megoldás elérhetetlen kincsként lebeg valahol a távolban, mégis mintha karnyújtásnyira volna. A cél pedig, szabadság, az a megfoghatatlan, elképzelhetetlen fogalom, melyet mindenki úgy emleget, mintha természetes lenne, de ők nem érzik a városok zajának, a betondzsungel bezártságának vasláncait, melyek megbéklyózzák minden tettüket, és a létezést teszik elviselhetetlen kínszenvedéssé, ahol minden egyes lélegzetvétel maró sav az ember tüdejének. De a sas üzenetet hozott, elmondta, hogy eljön a szabadság, vagy minden elpusztul, hogy újra eljöhessen a láncmentes kor. ~De mégis miért Ms. Shane?~ a jelen egyik legfontosabb kérdése, legalábbis a fiatal bölcsész számára. Gyors bevillanó képek: iskola, jelkép, emberek, szürke öltöny, kávé, rendelés, asztal, és mégis miért Ms. Shane. Mintha egy videofelvételt tekertek volna vissza, majd előre eszeveszett gyorsasággal. Mi lehet ez az érzés? Deja vu? Talán. De hát kit érdekel, ha egyszer egy sokkal komolyabb gondot kell megoldani, azt, hogy „Miért Ms. Shane?”

by **Álom** Pént. Szept. 06, 2013 11:35 am

Az érzést nem tudod hova tenni, mikor visszatérsz az olvasmányodhoz. A könyv felett fél szemmel még látod, ahogy egy kicsit megbotlik a lány a kávéddal. De mielőtt letenné a csészét egy ronggyal törli az alátétet.
- Uram! - Majd már fordul is vissza a pult felé könnyed léptekkel, szinte figyelve, hogy ne legyen baki. Mintha csak táncolna a lány.

Vele szemben jön egy friss érkező, ing, nyakkendő, fáradt kép és ólmos léptek társaságában jut el a pult melletti asztalhoz. A kávézó ma is csendes, nem fog megölni a szívroham ma se.

by Ajánlott tartalom

Abraham Lincoln Középiskola

Abraham Lincoln Középiskola

Re: Abraham Lincoln Középiskola

Re: Abraham Lincoln Középiskola

Re: Abraham Lincoln Középiskola

Re: Abraham Lincoln Középiskola

Re: Abraham Lincoln Középiskola

Re: Abraham Lincoln Középiskola

Re: Abraham Lincoln Középiskola

Re: Abraham Lincoln Középiskola