SF Herald szerkesztőség

Belesüppedsz a karosszékedbe és ötlettelenül bámulod a kis parafa tábládat a géped fölött. Bezárva ebbe a kis kockába, ebbe a kis élettérbe, csak te a vibráló hangyák néhány kivágott cikked, egy penna meg egy szelet papír, gyűrött éttermi számla tegnapról, meg egy fotó rólad és Hunter S. Thompson-ról (legbecsesebb kincsed). Épp egy rövid írást kéne átfutnod amit egy friss bölcsész, gyakornok-lány írt, a korrupció elharapózódásáról, és a konzervatív politikusok lélektelen machinációiról. Kurva idegesítő stílusban. De sajnos-szerencsére, jól néz ki, (tipikus cukorka-édes zsidó szépség) így egy könnyen nem lehet megszabadulni tőle. Hiába Donald, a főnők, teljesen belezúgott. Nem bírsz koncentrálni a lila dumára, és a felháborítóan szűk-látókörű didaktikára, teljesen elmerülsz a végtelen nagy semmiben, és egyre csak a gyomron-lőtt kávés-poharat nézed. Barna cikkcakkos testébe beleszorult az esszenciája. A lelke lényege, amely most már csak egy légynek lesz pár szippantásnyi mákony.
Ekkor belép az irodai kockádba Benny, az egyik régebbi kollégád. Kiváló riporter, és nem rossz gyerek se. Kicsit túl halivúd az ízlésednek, kicsit túl akadémia. Az a fajta akinél mindig ott a kis diktafon és kávén él, viszont kérdezni azt tud. Látod hogy látja hogy teljesen le vagy fagyva. Kicsit kiegyenesedsz, mégiscsak...
-Szevasz Al. A, beblokkoltál, mi? Figyelj, gyere igyál meg velem egy kávét, egy nagy hírről akarok beszámolni, meg a segítséged is kéne.
Most fél négy van. A "munkaidőd" ugyan nem kötött, de azért négyig illik bent maradni. Még haza kell ugranod, mert könyvbemutatód lesz holnap, és kéne valamit írni. Vagy improvizálni, suhan át a fejeden. Ja meg pénteken osztálytalálkozó. Nem sok kedved a sok szerencsétlenhez, de azért jó lenne az orruk alá dörgölni hogy ki is vagy. (Kedd van.)

Benny.