Victoria Spleen

Karakter neve: Victoria Spleen
Karakter beceneve: Vic, Hugi
Kora: 21
Nem: Nő
Vér: Isteni
Diaszpóra: Amerikai
Születési hely, idő: Oslo, Norvégia , 1976. április 7.
Család:
- Apa: Rodger Spleen
- Anya: Hel
- Nővér: Liza Spleen
- Nagyszülők: Daniel és Loris Spleen
Foglalkozás: Orvostanhallgató
Karakter-téma: Disarmonia Mundi – A Taste of Collapse .
Mottó: „Az élet, a semmiből való keletkezés, ugyanolyan gyönyörű mint a halál, a semmivé válás. A maga módján csodálatos.”

Előtörténet

A Spleen család elsősorban apai ágról mindig is elég gazdag volt, ahhoz hogy különféle üzleteinek és befektetéseinek hála a család tagjai elég szabad és gondtalan életet éljenek. Így volt ez Rodger Spleen-el is, aki már fiatalkorában a megszállottjává vált a különféle extrém sportoknak. Halálfélelem nélküli újabb és újabb veszélyes elfoglaltságokat kereső utazó lett belőle. Bejárta szinte az egész világot, miközben lehetőségeihez mérten mindenben próbára tette képességeit. Végül egy rövidebb időre Norvégiába költözött, az ottani tájak teljesen rabul ejtették. A hegyek tetejéről való leszáguldás, az elhagyatott lejtők, kisebb lavinák, erdők végtelene, a jéghideg víz megadta neki azt a békét, amire vágyott. Itt ismerkedett meg egy számára nagyon szimpatikus, de rejtélyes nővel, akivel pár hónap ismerkedés után össze is költöztek, hogy élettársi kapcsolatot kezdjenek. Nem sokkal később megszületett első lányuk Liza, másfél évvel később húga Victoria. A két kislány nevelése nem várt boldogsággal töltötte el Rodgert, aki igen meggondolatlanul kezdet neki az egésznek, de nem bánta meg döntését. Mikor már úgy tűnt minden rendben lesz, Hella elérkezettnek látta az idejét, hogy örökre eltűnjön a férfi életéből.

Magára hagyva, két csemetével együtt, Spleen úgy döntött, hogy visszaköltözik szülővárosába, San Franciscoba, hogy ott szüleitől kapjon segítséget a mindennapi ügyek intézésében. Victoria is születésétől fogva hordozza azokat a genetikai változásokat, amiknek hatására több mentális betegség is kialakult nála. Nem neki kellett ugyan kitapasztalnia elsőként, hogy ez mivel jár együtt, de ő is átélte ugyanazokat a fázisokat.
Az első, talán legnehezebb korszaka még a gondtalan gyerekkorban volt, a többi kisgyerek Victoria számára annyira más, érthetetlen volt. Gyakran nem tudta, hogy miért csinálják, azt amit, miért vált ki belőlük egy szó vagy tett olyat amit ő nem ért, és nem tudja miért van. Emiatt zárkózott lett, egy időre mindenki társaságát kerülte, nem akart senkivel beszélni, vagy találkozni. Ezen egy kis nevelői és apai figyelemmel sikerült változtatni. Már ekkor magától kezdte el tanulni a különféle viselkedési és érzelmi mintákat, így nem értette a miérteket, de legalább tudta, hogy hogyan kellene reagálnia és ebből ki tudta következtetni, hogy mások mit fognak tenni bizonyos hatásokra reagálva. Ez neki sokkal jobban és önállóbban ment, mint nővérének, akinek mindig nagyobb gondot jelentett a beilleszkedés és több segítségre is volt szüksége kezdetben. Kicsit visszahúzódó, nyugodt volt kislányként, de ezen kívül minden rendben volt vele.
A következő változás viszont pozitív volt életében, az iskola kezdeti unalmas évein nagyon könnyen tovább jutott, szinte semmilyen erőfeszítést nem téve. Különleges adottságainak hála, amit látott vagy valamilyen formában vizuálisan képes volt rendszerezni nagyon rövid idő alatt és rendkívül hatékonyan el tudott sajátítani. Főleg a biológiát szerette, aminek logikus felépítése, könnyen kiszámítható egymásra épülő elemei számára olyan egyszerűnek tűntek, mint egy könnyebb matematikai egyenlet. Kiváló eredményei és különcsége miatt voltak olyanok, akik nem szerették, de soha senki nem merte megkockáztatni, hogy valamilyen lépést tegyen. Victoriában mások számára volt valami különös hátborzongató, ami miatt jobbnak látták, ha semleges kapcsolatban maradnak vele. Ebben a korszakba jött rá, szinte egyik pillanatról a másikra, hogy mi hiányzik belőle, hogy mi az, amit csak másol, de valójában soha nem tapasztal meg. Nincsenek érzelmei, senki és semmi iránt. Ezt a kérdést egy időre inkább elhanyagolta és más fontosabb kérdésekkel foglalkozott. Az emberek egyáltalán nem érdekelték, de belátta, hogy ha valamit el akar érni akkor feltétlenül kapcsolatokra van szüksége. Mesterségesen, tudatosan ugyan, de a társaság mindig nyugodt, kimért, segítőkész tagjává vált, és ezt a közösség nagyon jól fogadta.
De mikor kezdett minden rendeződni, ugyanakkor kezdett el érni, és ezzel együtt újabb tünetek jelentek meg nála. Először csak minden második alkalomkor fetrengett álmatlanul az ágyban, később mikor sikerült elaludnia hideg borzongás, lidércnyomásos álmok verték felt. Végül ez már általánossá vált minden egyes éjszaka. Próbálkozott különféle altatókkal, rászokott a cigarettára is, részben tudatosan, részben csak hagyta magát kísérteni. Semmit nem javított a helyzeten. Nem ez volt azonban a legrosszabb, az általános fáradtság és kimerültség mellet, valamilyen beteg vágy, hajlam is kialakult benne, aminek a teljes tudatában volt. Próbált róla nem tudomást venni, elnyomni, de nem sikerült, főleg a zavartság, ködös tudatállapot változtatta meg. Egyik éjszaka, mikor lement a konyhába gyógyszerért és hogy elszívjon egy szálat hirtelen szembe találta magát a késtartóval, és ellenállhatatlan vágyta érzett, hogy vörösbe borítsa a fehérre meszelt falakat. Ez volt az a pont, amikor belátta, hogy erről beszélnie kell a családdal. Meglepetésére nem volt számukra váratlan az információ. Liza is hasonló gondokkal küszködött már egy ideje, és apja is tudott erről, csak igyekezett a lehető legdiszkrétebben kezelni a problémát. Végül több elismert orvos is megvizsgálta a testvérpárost, és diagnosztizálták a tünet együttesek által a betegséget. Kiderült, hogy a lányok egy különleges mentális betegség láncban szenvednek, ez főleg az agy bizonyos folyamatainak hiányában nyilvánul meg. Nem csak, hogy érzelmi analfabéták, de bizonyos mértékben szociopaták és személyiségzavarosak is. Ez nem volt meglepő a két lány számára, már rég óta tudták, hogy nem egészségesek, nem is őket, mint apjukat viselte meg jobban a hír. Főleg az a pont, amikor az orvos közölte, hogy nem lehet gyógyítani vagy kezelni az ilyen, nagyon ritka eseteket. Mivel nem ön vagy közveszélyesek nincs is értelme nagyobb figyelmet fordítani rájuk, kénytelenek egyedül keresztül menni ezen.
Vic számára megkönnyebbülés volt ezeket hallani. Többé már nem küzdött saját maga ellen, hanem elfogadta, hogy milyen valójában. Liza nem így gondolta és később nagyobb nézeteltérések alakultak ki köztük. A nővérét valósággal kínozta a tudat, hogy valami hiányzik belőle, hogy lehetne olyan, mint mások, de képtelen rá és még csak elképzelni sem tudta, milyen lehet megtapasztalni valamilyen belülről jövő érzést. Victoria más következtetésre jutott, külső szemlélőként volt ideje megfigyelni, hogy a legtöbb érzés, jó vagy rossz egyaránt fájdalomhoz vezet. Előbb utóbb, mindennek megmutatkozik az árnyoldala, ezt nem lehet elkerülni. Ő inkább áldásként tekintett a betegségére, valamire, ami különlegessé teszi.
Majdnem egy teljes év telt el mire ez a kérdés rendeződött. Elérkezett az idő arra, hogy tovább lépjen ezen az egészen. A tovább tanuláshoz közeledve az orvosi pályáját választotta magának, meg volt hozzá a megfelelő tudása, adottsága, fel is vették az érettségi után. Nem sokkal ezután ő is elengedte magát egy időre, szükségét érezte, hogy kitörjön a hideg, fagyos világból, amiben eddig élt. Rendszeresen eljárt társaságokkal, szórakozni, kikapcsolódni. Soha nem voltak hosszabb párkapcsolatai, egyszerűen egy idő után teljesen érdektelenné, unalmassá vált számára bármelyik partner. De bizonyos időközönként mindig akadt valaki, aki a hozzá hasonló nem túl átlagosakat szereti, és rendszerint Vic kihasználta a lehetőségeket. Ezen korszakában tetováltatta magára azt a kis, kulcsot formáló szimbólumot, ami számára nagyon fontos, saját testébe zártságát szimbolizálja, hogy ő soha nem lehet más valaki, neki mindig önmagának kell lennie, nem szabad megjátszania magát.
Az első egyetemi éve végén kapta meg a hírt, hogy szükség lenne rá otthon. Hazaérve nem várt családi összejövetel fogadta, aminek keretében apjuk tájékoztatta őket, hogy tüdőrákot diagnosztizáltak nála, és hosszú de belátható időn belül biztosan meg fog halni. A hír Victoria számára volt a legkevésbé meglepő, családi szokás szerint apja is függő volt és már elég hosszú ideje ahhoz, hogy ilyen betegség alakuljon ki nála. Orvostanhallgatóként személyesen is beszélt az apját kezelő onkológussal és tájékoztatást kapott, hogy nagyjából mikor várható Rodger halála, de ő is utána járt és hasonló eredményt kapott. Számára ez csak egy tény volt, kilenc hónapnyi idő, ami alatt jobban oda kell figyelnie a családi kötelékekre. Lassan és fájdalmasan telt le az idő. Vic látta, hogy legnagyobb szükség rá nem közvetlenül apja mellett, hanem nővére oldalán van. Akkor már a lányok mind külön éltek, különböző okok miatt, de egy időre visszaköltöztek az eredeti, nagy lakásba. Megpróbálta megtenni amit lehetett, de nagyon hamar rájött, hogy felesleges próbálkoznia. Apja hidegvérű, nem akart meghalni de nem is különösebben zavarta a gondolat, hogy nem kel fel többé. Még mindig megmaradt az a vakmerő bátorsága amivel a halállal is farkasszemet tudott nézni. A nagyszülők inkább elvonultak és magukban próbálták elfogadni a dolgokat. Lizára neki soha nem volt hatása, túl hasonlóak és egyszerre mégis ellentétesek voltak ahhoz, hogy képesek legyenek egymásra hatni. Őt a barátja tartotta össze, több-kevesebb sikerrel. Saját maga továbbra is egy egyszerű tényként, tényezőként kezelte az elkövetkezendő változást.
Hamarosan eljött az a nap, amikor a Spleen apa nem kelt fel többet. Hideg ürességet hagyott maga mögött. A változás hamar beállt, ami előre látható volt, hogy a testvérek teljesen másképpen fognak viszonyulni az egészhez. Minden úgy zajlott ahogy Victoria számított rá, senkinek nem volt könnyű de talán ő viselte a legjobban, testvére pedig a legrosszabbul. Apjuk volt az egyetlen aki megértette őket, minden helyzetben, mindig, volt ideje rájuk, foglalkozott velük, ha kérték, hogy hagyja őket, szó nélkül eltűnt. Nem szólt bele túlságosan a magánéletükbe, inkább megtanította őket döntéseket hozni, mintsem, hogy ő döntsön helyettük. És ez a személy, aki ennyire közeli kapcsolatban volt velük, most elment. Nem volt már szükségük nevelésre vagy gondoskodásra, de azért a nagyszülők vállalták, hogy segítenek nekik és ami még fontosabb a rájuk hagyott vagyonból támogatják őket. Ezután lassan mindenki tovább folytatta megszokott életét, ismét szétköltöztek, és ott folytatták, ahol kilenc hónapra abbahagyták.

Azóta már majdnem fél év telt el. Némileg hidegebb és gépiesebb lett Vic, folytatja a tanulmányait, néha kikapcsolódik egy kis időre, tartja a kapcsolatait, minden a szokásos mederben folyik tovább. Nemrég egyre többször lát különös alakokat, legtöbbször teljesen váratlanul. A környezet reakcióiból szinte azonnal rájött, hogy valójában azok a személyek nincsenek ott, mások nem látják és hallják őket, emiatt ő is kerüli őket, vagy nem vesz róluk tudomást. Nem akar foglalkozni a kérdéssel, felesleges lenne, hiszen tudja a választ, nem kezelhető, nem gyógyítható, de amíg nem jelent másra vagy magára veszélyt, addig neki egyedül kell megoldania a problémát. És ezt is teszi, egyedül oldja meg a problémáit.


Jellemzők

Külső tulajdonságok:
Testalkat: Normál, átlagnál kicsit soványabb
Testmagasság: 173 cm
Testsúly: 61 kg
Kor: 21
Bőrszín: Fehér
Szemszín: Zöldes-kékes
Haj: Fekete, vállig érő, sima
Megjelenés: Első találkozáskor mindenki szembe kerülhet, hideg, érzelem nélküli analizáló tekintetével. Ezen kívül általában visszafogott, szolid, kimért, hideg. Viselkedését általában nem befolyásolják nagymértékben a külső körülmények. Gyakran érezni, hogy nem mond ki mindent, amit gondol, illetve egyes információkat ignorál.
Különleges ismertetőjegy: Kulcsot ábrázoló tetoválás a bal füle mögött.
Egyéb: Dohányzik, függő
Belső tulajdonságok:
Több mentális betegségben is szenved, ami nagy hatással van belső világára. Nincsenek érzelmei, lelkivilága teljesen sivár, csak fizikai, testi dolgokhoz köthető érzései vannak, mint például zavartság, egyes esetekben undor, vagy akár vágy. Ennek megfelelően nem képes megérteni az emberi érzéseket, csak azok jellemzőit másolni, vizsgálni. Realista, tisztában van a tényekkel, nem ferdíti azokat, gyakran nem is szubjektíven látja azokat. Emiatt néha gépiesnek, hidegnek érzi magát, ezt erősíti magas intelligenciája.
Betegségeinek másik része ennél komolyabb tüneteket is produkál. Képtelen hosszabb ideig nyugodtan aludni, erős rémálmok, rémképek, hideg, vérfagyasztó hullámok kísérik végig éjszakáit. Ezen kívül betegesen élvezi a vér látványát, gyakran érez késztetést arra, hogy magát vagy mást vagdosson szét, illetve ennek látványa élvezetet jelent neki. Saját démonait tudatosan képes uralni, nem veszíti el a kontrollt, hosszú évek alatt fogadta el és tanulta meg kezelni másságát. Nyilván vannak olyan esetek, amikre ő sincs felkészülve, ha olyan ponton éri hatás, amit képtelen felmérni, összeomlik és kénytelen azt az oldalát mutatni, amit a nővére is.

Kedvencek: Egy doboz vörös Malboro, egy remek horror film, fekete humor. Bár ezek is csak részleges elégedettséget váltanak ki belőle.
Életcélja: Emberi testek darabokra szedése, megvizsgálása, tanulmányozása. Valamint szeretné, ha még az ő életében történne egy nagy, látványos technológiai fejlődés, ami megváltoztatja az életet.
Egyéb: Kérek egy homokozó-lapátot.

Szakértelmek:
Magas szintű biológiai, kémiai tudással rendelkezik. Alapfokú orvosi ismeretei vannak, tud sebeket ellátni, betegségeket diagnosztizálni, elsősegélyt nyújtani, újraéleszteni. Ismeri az emberi test gyenge pontjait, hibáit, teljes felépítését. Beszél angolul és középfokon arabul. Van jogosítványa, személygépkocsikat könnyen el tud vezetni. Önellátó, teljesen egyedül is megáll a talpán, a mindennapi feladatok elvégzése rutin szerint megy neki. Saját mentális betegségeinek szakértője.

Képességek:
Isteni adottság:
Intelligencia. Fejlett memóriával és gyors logikával rendelkezik, rendszerint vizuálisan képes teljes képeket, szövegeket megjegyezni és azok információit később felhasználni, vagy más forrásból származó ismereteket szinte szabályosan elmenteni tudatába. Logikai képességei főleg probléma megoldás során mutatkoznak meg. Nem könnyű egy lépéssel előtte járni.

Misztikus képesség:
Halál. Néha lát olyan személyeket, akikről tudja, hogy nincsenek ott, nem lehetnek ott, más nem látja őket csak ő. Egyelőre képtelen eldönteni, hogy ez mihez köthető.

Felhasználó

Főkarakter: Igen.
További karakterek, ha van: -
Rólam: A karakterem nő, de ne legyen félre értés, én azért fiú vagyok. Egyébként szerepjáték terén főleg a különböző karakterek, azok reakciói, interakciói mozgatnak, más téren nagyon igénytelen játékos vagyok. A valóságban talán annyi fontos, hogy hajlamos vagyok saját szerepem is túljátszani, gyakran szándékosan.
Meghívott: Sandman

Üdvözlégy a fórumon!

A történeted szép és igényes, illetve eléggé életszagú.
És pont ezért engem idegesített hogy a lány vezetékneve Spleen. Ez egy egyszavas összefoglalója a koncepciódnak, levágja és papírmasévá lapítja az amúgy egész élő, lélegző karaktert. De lehet hogy csak én vagyok nyafogós. Bár Álommal azt beszéltük hogy a képességek csak "aktiválás" után lesznek érezhetők, én mégis úgy gondolom hogy ne változtass rajta. A Renfield-szindróma meg nem tudom mennyire erős, de elég ijesztő.

Álommal tíz pontot adunk.

Jó játékot!

Végzet